← Esettár

FTKONF-026

Amikor az üzlettársad az ellenkezőjét követeli annak, amiben megegyeztetek

Helyzet

„Az üzlettársam hirtelen az ellenkezőjét követeli annak, amiben megegyeztünk” · „Business partner suddenly makes opposite demands of what we had agreed on” · szerző: user32592 · CC BY-SA

Három egyetemi évfolyamtárs alapít céget, egy webshopot, ami néhány év alatt megnő. Ketten főállásban viszik, a harmadik tanulmányai mellett egyre kevesebbet tud beletenni, végül átmeneti megoldást találnak: a fizetése feléből fizet valakit, aki elvégzi helyette a munkát, a másik felét megtartja. A helyettes gyorsabban és megbízhatóbban dolgozik, ezért a két főállású tag idővel közvetlenül vele egyeztet, a harmadik tag szerepe pedig kiürül: pénzt kap olyan munkáért, amiben már nem vesz részt. A karácsonyi csúcs után a bónuszról tárgyalnak, és a megbeszélésen a harmadik tag maga is elismeri, hogy a terhek aránytalanok lettek, elfogadja a harmadakkora bónuszt, sőt bejelenti, hogy kilép, mert a tanulóhelyén marad. A búcsú békés. Három héttel később formális, fenyegető hangú e-mailt küld: a teljes bónuszt követeli, kéri az összes üzleti év minden számadatát és az összes szerződés másolatát, mert szerinte a forgalom és a nyereség nem áll össze, és nem őszinték vele. Határidőt szab, a követeléseket nem tárgyalhatónak nevezi, és ügyvédet emleget. Azt is követeli, hogy ezentúl megint rajta keresztül menjen a kommunikáció a helyettesével. A cégben nincs írott belső megállapodás: az egészet bizalomra építették.

A forrásposzt teljes szövege (magyarul és angolul)

Az eredeti Stack Exchange-kérdés hű magyar fordítása · szerző: user32592 · The Workplace, q41391 · CC BY-SA.

Egy elég kicsi német startup (webshop, évi nagyjából 100 000 eladás) három tagja közül vagyok az egyik. A társaimmal az egyetemen ismerkedtünk meg, és még tanulmányaink alatt úgy döntöttünk, hogy céget alapítunk. Egész jól ment, én és az egyikük a diploma megszerzése után főállásban kezdtünk el dolgozni rajta. A harmadik nem bírta a tempót, és „részmunkaidőben" dolgozott, amíg úgy nem döntött, hogy abbahagyja az egyetemet, és tanulószerződéssel szerez szakmát.

Közben annyira megnőttünk, hogy a munka mennyiségét már nem lehetett részmunkaidőben kezelni. Ő viszont továbbra is a cég része akart maradni. Kitaláltunk egy átmeneti megoldást: a fizetése feléből fizet valakit, aki elvégzi helyette a munkát, a másik felét pedig megtartja.

A logika az volt, hogy amíg a munka elkészül, addig mindegy, ki csinálja meg és mennyiért. Hamar észrevettük viszont, hogy a helyettesítő gyorsabban, jobban és megbízhatóbban dolgozik. Elkezdtünk közvetlenül vele egyeztetni a feladatokról és a visszajelzésekről ahelyett, hogy a harmadik tagot tettük volna középre. Ő most teljesen a tanulószerződésére koncentrál, tehát ha előbb neki adnánk ki a feladatot, és utána ő osztaná ki, az csak késleltetne, és feleslegesen bonyolítaná a kommunikációt, hiszen csak munka után tud vele foglalkozni. Egyszerűen nem lenne értelme.

Így viszont lett egy olyan tagunk, akinek a funkciója... nos... nem létezik. Vagyis pénzt kap azért, hogy semmit nem csinál a céggel kapcsolatban.

Karácsony környékén a munkamennyiség (és az eladás) általában erősen megnő, ezért januárban szoktunk magunknak bónuszt fizetni. Ezúttal viszont felvetettük egy megbeszélésen, hogy nem lenne igazságos mindenkinek ugyanannyit adni. A harmadik tag ténylegesen nem csinált többet a szokásosnál, észre sem vette, mennyivel nőtt a terhelés. Beleegyezett, hogy annak a harmadát kapja, amit én és a másik társam. Azt is elismerte, hogy a munkamegosztás elég egyenetlen lett, amióta elkezdte a tanulószerződést. Ezután bejelentette, hogy a tanulóhelyén szeretne maradni, ezért ki szeretne lépni tőlünk. A megbeszélés békésen telt, felidéztük a régi időket, és azt is, milyen szomorú, hogy elmegy, de egyetértettünk abban, hogy a mostani állás mellett ez a legjobb megoldás. A hivatalos kilépést áprilisra időzítettük.

Most, három héttel a megbeszélés után, küldött egy e-mailt: nagyon hivatalosan, meglehetősen agresszíven és fenyegetően követeli a januári bónusz teljes összegét, valamint az összes üzleti év minden céges adatát (köztük például az ügyfélszámot) és az összes létező szerződés másolatát. Szerinte a forgalom és a nyereség nem áll össze, és azt gyanítja, hogy nem vagyunk vele őszinték. Még határidőt is szabott a követeléseinek, és kifejezetten kijelentette, hogy azok nem tárgyalhatók. Ha elutasítjuk, hallani fogunk az ügyvédjéről.

Ezen felül azt követeli, hogy mostantól megint őt tegyük középre a köztünk és a munkáját végző személy közötti kommunikációban, mert ő a cég fontos része, tehát nem lehet megkerülni.

Vagyis lényegében visszavont minden szóbeli megállapodást, amit a legutóbbi megbeszélésen kötöttünk, és most pontosan az ellenkezőjét állítja. Telefonon is csak ismételgette az e-mailben leírt érveit, anélkül, hogy bármelyik ellenérvet elismerte volna. Csak megint utalt rá, hogy vagy úgy csináljuk, ahogy mondja, vagy az ügyvédje intézi.

Annyira megvisel, hogy teljesen tanácstalan vagyok, és félek bármit lépni. Fogalmam sincs, mi történik: mindig is közeli barátomnak tartottam. Ezt az oldalát nem ismertem, olyan, mintha egy vadidegennel beszélnék. Nem tudok rá okot, miért vádolna minket azzal, hogy nem vagyunk vele őszinték. Az egész cégünk a bizalomra és az őszinteségre épült, a belső ügyekről nem is kötöttünk szerződést.

Mi lenne a legjobb módja annak, hogy olyasvalakivel bánjunk, aki agresszíven és a semmiből követel valamit, amiben nem egyeztünk meg? Hogyan lehet megbeszélni bármit azzal, aki minden ellenérvet azzal ver le, hogy folyamatosan a sajátját ismétli? Egyszerűen engedjünk, hogy elkerüljük a kárt, még akkor is, ha kárt okozhat akkor is, ha engedünk? Segíthet, ha e-mailben elmagyarázom a saját, illetve a mi nézőpontunkat? Hogyan mondja meg az ember valakinek, aki áldozatnak látja magát, hogy valójában ő teszi magát azzá?

Abban sem vagyok biztos, hogy a jó kérdéseket teszem-e fel. Talán valaki járt már hasonló helyzetben, és megosztaná a tapasztalatát.

(Kiegészítés: gyanítjuk, hogy van mellette valaki, aki az ő verziója alapján „tanácsokat" ad neki. Nem szeretnénk, ha érzékeny céges információ kerülne kívülálló szeme elé, ő viszont makacsul nem hajlandó elmondani, mit akar kezdeni a dokumentumokkal. Technikailag joga van másolatot kapni, de mintha elszabadult volna, és nem tudjuk, mekkora kárt okozhatna. Semmi gond nem lett volna, ha egyszerűen „normálisan" kéri.)

A közösség legjobbnak ítélt válasza (15 szavazat)

Szerző: HLGEM · CC BY-SA

„Your problem is that you are in a contractural relationship but didn't bother to create the contract. … he is effectively one of the owners of the company."

Lényeg (magyarul): A baj gyökere az, hogy szerződéses viszonyban vagytok, csak épp nem csináltatok szerződést. A harmadik tag akkor is tulajdonos, ha semmit nem tesz hozzá, és a tulajdonosnak más jogai vannak, mint egy alkalmazottnak. Az első lépés nem a levelezés, hanem az ügyvéd.

Kiegészítő válasz (BrianH, 8 szavazat): számíts rá, hogy csúnya lesz, és készülj fel rá. Ne adj ki bizalmas céges információt csak azért, mert követelik; ne ismerd el és ne erősítsd meg a másik érveit; ne fizess ki hirtelen pénzt és ne írd felül a korábbi megállapodásokat nyomásra; és ne is reagálj a vádakra, a sértésekre, az ultimátumokra. Ha az egyik fél indulatosan viselkedik, a másik pedig nyugodtan és barátságosan, az nem viszi feljebb a konfliktust, de egy pillanatra se felejtsd el, hogy nemrég megfenyegettek. Harmadik válasz (panoptical, 3 szavazat): üzleti ügyben az első szabály, hogy ami nincs leírva, az nem történt meg; szedj össze minden hivatalos és nem hivatalos dokumentumot a kapcsolatotokról.

Valós forrás: „Business partner suddenly makes opposite demands of what we had agreed on” · szerző: user32592 · Stack Exchange / The Workplace (q41391) · CC BY-SA · magyar fordítás, anonimizálva. Az eredeti poszt →