Amikor a tulajdonos a többiek előtt szidalmaz téged

Az eredeti Stack Exchange-kérdés hű magyar fordítása · szerző: Lacie · The Workplace, q190761 · CC BY-SA.

Egy meeting során a főnököm (aki egyben ennek az oktatás-mint-szolgáltatás startupnak az alapítója és tulajdonosa) nyilvánosan (állítása szerint a „transzparencia" jegyében) kritizált egy munkatársnőt, mert az visszautasította a főnököm által kért feladatokat. A főnököm által adott korlátozott kontextus alapján úgy tűnik, a munkatárs „azonnal" utasította vissza, és „kifogásokat" hozott fel.

Néhány a főnök állításai közül: nincs olyan munkahely, ahol a dolgozók valaha is visszautasítanák a vezetőjük által kért, jogszerű feladatokat; a munkatárs nem akar a felelősségi körén túl hozzájárulni, ezért nem lesz sikeres. A problémás megfogalmazások közül, amiket (kiabálva) a fejéhez vágott: „nincs józan esze", „gondok vannak az érzelmi intelligenciájával" stb. Elutasító volt, amikor a munkatárs megpróbálta elmagyarázni a saját oldalát. A további részleteket a rövidség kedvéért kihagyom.

Meg tudom érteni az ő nézőpontját a „quiet quittinggel" (csendes kilépéssel) kapcsolatban, különösen egy startupnál, de egy alkalmazottat megalázó jelzőkkel nyilvánosan kritizálni indokolhatatlan és szakmaiatlan. A négyszemközti kritika és az elvárások/tanácsok nyilvános megosztása alternatív megoldás lehetett volna.

Azt mondani, hogy dühös vagyok, enyhe kifejezés. Engem közvetlenül nem érint, de aggaszt, hogy merre tart ez a vállalkozás, és a feszült (vagy mérgező) légkör. Elgondolkodtam a saját jövőmön (mi lesz, ha én hibázom), ráadásul részben én is „csendes kilépésben" vagyok. Már épp panaszt akartam tenni a HR-nél, amikor rájöttem, hogy valójában nincs is a dolgozókkal foglalkozó HR-csapatunk (csak az ügyfelekkel foglalkozó csapat van). A célom a láthatóan egészségtelen légkör javítása lenne, de nem tudom, hol kezdjem, és hogy egyáltalán érdemes-e bármit tennem, mivel senkinek nincs problémája azzal, amit a főnök tett (egyedül én mondtam el a véleményemet a meetingen, és azt elutasították).

Kell-e egyáltalán foglalkozni ezzel az üggyel, és ha igen, hogyan navigáljak ebben a helyzetben?

Frissítés: Értékes megoldási javaslatok érkeztek, és hálás vagyok értük, mert volt időm átgondolni ezt a vállalkozást. Névtelen panaszt nyújtottam be, de semmilyen visszajelzés nem érkezett, így nem tudni, látták-e egyáltalán. Utolsó kísérletként megbeszélem az aggályaimat az egyik vezetővel, akivel kényelmesen tudok beszélni. Nem könnyű mentálisan leválni erről a munkahelyről, ahol az alapítás óta dolgozom, de ha nincs javulás, lezárom a hátralévő munkáimat, és felkészülök rá, hogy bármikor távozzak.

Original Stack Exchange question · author: Lacie · The Workplace, q190761 · CC BY-SA.

During a meeting, my boss, also the founder and owner of this education-as-a-service startup, publicly (claimed to be for "transparency") criticized an employee because she refused to do tasks my boss asked for. By the limited context that my boss provided, it seems like she refused "immediately" and gave "excuses."

Some of his claims are: there is no workplace where employees ever refuse to do legal tasks their manager asks for; she doesn't want to contribute more than her responsibilities, so she won't be successful. Some troublesome wordings he called (yelled at) her included: "no common sense", "problems with EQ", etc. He was dismissive when she tried to explain her side. More information is filtered for brevity.

I can understand his perspective about quiet quitting, especially with a startup, but criticizing an employee with humiliating names in public is injustifiable and unprofessional. Private criticism and public sharing of advice/expectations could be alternative solutions.

To say I'm angry is an understatement. It doesn't relate to me directly, but it concerns me about where this business is heading and the tense (or toxic) environment. I have been thinking about my future should I make mistakes, and also I partially follow quiet-quitting. I was about to file a complaint to HR until I realize we don't really have an HR team dedicated to employees (only a team dedicated to customers). My objective is to improve the seemingly unhealthy environment, but I don't know where to start or if I should even attempt to do anything as nobody has a problem with what he did (only I voiced my opinion in the meeting, and it was dismissed).

Should this issue be addressed at all and if so, how to navigate this situation?

Update: There have been valuable solutions, and I appreciate them as I've had the time to reflect on this business. I filed an anonymous complaint but there have not been any follow-ups so it's unsure whether they have seen it or not. I will make my last attempt in discussing with one of the managers with whom I'm comfortable sharing my concerns. It's not easy to be mentally checked out of this job where I've been working since it was founded, but if there are no improvements, I'll wrap up my remaining work and prepare to leave at any time.