Amikor a beosztottad átnyúl a fejed felett

Az eredeti Stack Exchange-kérdés hű magyar fordítása · szerző: Metalgearmaycry · The Workplace, q145911 · CC BY-SA.

Tavaly ilyenkor vettem fel „Billt", aki valamivel idősebb nálam, hogy átvegyen néhány felelősséget, amit el kellett kezdenem delegálni. A remek interjúja és a munkaköri követelmények teljes megértése ellenére Bill kezdetben egyáltalán nem tűnt lelkesnek a munka vagy a pozíciója iránt, ami nagyon hasonló a korábbiakhoz, amiket betöltött. Junior szintű alkalmazott.

Egészségügyi problémáim miatt az elmúlt évben hetente körülbelül egy szabadnapot kellett kivennem. Ez idő alatt Bill gyorsan új készségeket tanult, egy kisebb vezetői szerepbe lépett elő, és folyton kérdez. Nagyon agresszív és nyers személyisége van, és határozottan megmondja, mi jár a fejében, függetlenül attól, ki vagy.

Eddig jó: őszinte alkalmazott, aki gyorsan tanul és fejlődni akar? Nagyszerű. Az elmúlt néhány hónapban azonban (legalábbis nekem úgy tűnik) kialakult nála egyfajta attitűdprobléma:

• Nagyon gyakran arra, amit kérek tőle, egy flegma, bosszús „oké"-val válaszol, vagy mielőtt megkérhetném olyasmire, amiről tudja, hogy az ő felelőssége, ő szól nekem: „Megcsinálnád X-et?", mintha ő lenne a vezető, és én az alkalmazott.
• Gyakran átnyúl a fejem fölött a főnökömhöz (a CEO-hoz), hogy olyan dolgokról jelentsen, amelyek az én felelősségeim (és amelyeket már elintéztem), az én tudtom nélkül.
• Panaszkodik (még a CEO-nak is), hogy nem tartom naprakészen, miközben előző nap átbeszéltük, és az információt naponta megkapja.
• Semmibe veszi, hogy vezetői meetingek léteznek, és amikor csak meglátja a CEO-t, kiböki a problémáit vagy kérdéseit, amelyekre én szívesen válaszolnék.
• Más részlegek ügyeibe folyik bele, amikor a saját munkájára kellene koncentrálnia. Megkérdezi az értékesítési részlegünket, hogy van-e megállapodásunk X ügyféllel, „hogy tudja, mikor kell végeznie a munkáját". (A kommunikáció közte és köztem mindig nyitott, tehát nem lenne olyan pillanat, amikor ne tudná, „mikor kell végeznie a munkáját".)
• Ma történetesen arra kértem, küldje át nekem egy incidens fényképeit. Úgy válaszolt, hogy a kezembe nyomta a telefonját: „Itt a telefonom, pár perc alatt leszeded róla a képeket." Egyébként nem volt elfoglalt abban a pillanatban.
• Az elmúlt héten új, a hatáskörén és a fizetési szintjén kívüli felelősségeket kért, mivel nyilvánvalóan összekötőnek látja magát köztem, a vezetőtársaim és a CEO között. Nem az.
• Időt szán arra, hogy „ránézzen a srácokra, hogy vannak", holott ez nem az ő felelőssége, és a munkaterhelése mellett (amivel folyton csúszik) őszintén szólva nem is lenne rá ideje.

Nemrég vissza tudtam térni teljes munkaidőbe, bár módosított beosztással, így Billre szükség van reggelente, hogy az építésvezetőnkkel elindítsa az építőcsapatot. Ebben jó, úgyhogy ezt nem bánom.

Nem tudom, hogy Bill valamiképp az én pozíciómat akarja-e megszerezni; ez meglepő lenne, mivel mindig úgy hivatkozik magára: „Ne engem kérdezz, én csak egy egyszerű X vagyok."

Beszéltem erről a problémáról a CEO-nkkal, és egyáltalán nem tűnt támogatónak. Elmondtam a CEO-nak, hogy úgy érzem, Bill a tyúkszememre lép, és a helyén kellene maradnia, mind a munkaköri leírása szerint, mind alkalmazottként. Ő az egész ügyre legyintett: „Ne hagyd, hogy zavarjon", „Az embereknek különböző személyiségük van, ez ellen nem tehetsz", és azt tanácsolta, hogy „csak kommunikálj vele" és „légy türelmes". Azt mondta, hogy bár úgy érzem, Bill tiszteletlen velem, a tiszteletet ki kell érdemelni. A CEO azt mondta, ne üljek le Billel megbeszélni a problémát, hanem ehelyett apránként, lépésről lépésre mutassam meg Billnek, mit szeretnék. Azt is mondta, nézzem meg, milyen szociális készségeket tanulhatnék Billtől. Én semmilyet nem látok. A főnököm nem javított a helyzeten, amikor azt mondta Billnek: „Bill, te vagy az ember, amíg [a kérdező] be nem gurítja a lusta hátsóját 11-kor", és hogy „[a kérdező] igazából íróasztal mögött jobb".

Mindezzel együtt nagy híve vagyok a „decentralizált irányításnak", és annak, hogy ne legyen nagy hierarchia. Örülök, hogy Bill kezdeményezett, és úgymond kitágította a látókörét ebben az iparágban; sok kéz hamar kész. Aminek nem vagyok híve, az az, hogy tiszteletlenek velem, és Bill attitűdje.

Nem tudom, mit kellene tennem. Bill minőségi munkát végez, és nagy segítség, amikor reggelente szükségem van rá, de nem mutat tiszteletet irántam (és igazából senki más iránt sem), és meglehetősen goromba. A vezetőség (úgy érzem) elutasító a problémáimmal szemben. Nem tudom, nem kellene-e beszélnem a vezetőséggel a saját munkakörömről: a mostaniról és az öt év múlva váltról .

Mit gondol a Workplace, mit tegyek? Demoralizáltnak érzem magam.

Original Stack Exchange question · author: Metalgearmaycry · The Workplace, q145911 · CC BY-SA.

This time last year I hired 'Bill', someone a little older than I am, to take over some responsibilities I needed to start delegating. Despite his great interview and full understanding of the job requirements, Bill initially did not appear enthused at all about the job or his position, which is very similar to ones he has held before. He is a junior level employee.

Due to some medical issues I have had to take around a day off each week for the past year. During this time, Bill has quickly learned new skills and has stepped up in a small leadership role, and is always asking questions. He has a very aggressive and blunt personality, and will definitely tell you what is on his mind, regardless of who you are.

So good: honest employee that is a quick study and is looking to grow? Terrific. For the past few months however, he has (at least as it seems to me) developed a little of an attitude issue:

• Very frequently, he responds to things I ask him to do with a flat, annoyed 'okay', or before I can ask him to do things that he knows are his responsibilities, he tells me 'Can you go ahead and Do X?', as if he were the manager and I the employee.
• He often goes above my head to my manager (CEO) to report things that are my responsibility (and I have dealt with), without my knowledge.
• He complains that I do not keep him abreast of items, (even to the CEO) when we have covered them the day prior and the information is given to him daily.
• He disregards the fact that management meetings are a thing, and blurts out issues or questions whenever he sees CEO, the answers to which I would be glad to give him.
• He gets involved with other departments' business when he should be focusing on his own work. Asking our sales department if we have an agreement with Client X, "so that he knows when to do his job". (Communication between him and I is always open, so there wouldn't be any time that he wouldn't know 'when to do his job').
• Today, as a matter of fact, I asked him to send me pictures of an incident. He replied to me by handing his phone and said 'Here's my phone, shouldn't take you a few minutes to get the pictures off of it.' He was not otherwise busy at the time.
• He has asked during the past week for new responsibilities outside of his wheelhouse and paygrade, as evidently he sees himself as a liaison between myself, my management coworkers, and our CEO. He is not.
• Taking the time to 'check on the guys and see how they are doing' when that is not his responsibility and he honestly should not have time for it with his workload (which is always late).

Recently I have been able to come back to work full time, albeit at an altered schedule, so that Bill is needed to work with our construction manager to get the construction team started in the morning. This he is good at, so I do not mind it.

I am not sure if, somehow, Bill wishes to take my position, which would be surprising, since he always refers to himself as 'Don't ask me, I'm just a lowly X'.

I spoke to our CEO about this issue, and he did not seem supportive at all. I told CEO that I felt Bill was stepping on my toes and needed to stay in his lane, both as his job description and an employee. He seemed dismissive of the whole issue "Don't let it bother you", "People will have different personalities, and you can't help that", and with advice to "just communicate with him" and "be patient". He told me that even though I felt that Bill was disrespecting me, that respect has to be earned. CEO told me to not sit down and talk with Bill about the issue, but instead to, slowly by inches, show Bill what I wanted to happen. He also told me to see what social skills I could learn from Bill. I can't see any. My boss did not help things when he told Bill 'Bill, you're the guy until OP rolls his lazy butt in at 11:00', and that 'OP is really better behind a desk'.

All that being said, I am a big proponent of 'decentralized command' and not having a big hierarchy. I am glad that Bill has taken initiative and has expanded his worldview, so to speak, about this industry, and many hands make light work. What I am not a proponent of is being disrespected and Bill's attitude.

I am not sure what I need to do. Bill does quality work, and is a great help when I need him in the mornings, but he does not show respect to me (or really anyone else) and is quite rude. Management (I feel) is dismissive of my issues. I am not sure if I need to talk to management about my own job role now and in five years.

What does Workplace think I should do? I am feeling demoralized.