← Esettár

FTKONF-086

Amikor nem tudod, mennyi részesedés jár neked

Helyzet

„Mennyi tulajdonrészt érdemlek egyedüli fejlesztőként?” · „How much equity do I deserve as the sole developer?” · szerző: Max Carter · CC BY-SA

Egy munkatárs egy éve irodai feladatokra érkezett a céghez, aztán esténként, a maga jószántából megírt egy belső alkalmazást a cég szűk piaci szegmensére. Az öt tulajdonos most külön SaaS-céget alapítana rá, vele együtt. Elégedjen meg hatodrésszel, vagy kérjen többet — mondjuk harmincat —, hiszen a termék az ő munkája? Látja a másik oldalt is: a siker a tulajdonosok piacismeretén és kapcsolatain múlik, és a saját pénzüket teszik bele. Fél, hogy hálátlannak vagy kapzsinak látszik. A vita még el sem kezdődött.

A forrásposzt teljes szövege (magyarul és angolul)

Az eredeti Stack Exchange-kérdés hű magyar fordítása · szerző: Max Carter · The Workplace, q151317 · CC BY-SA.

Elnézést kérek a bejegyzés hosszáért. Az utolsó két bekezdés rövidebb összefoglaló.

Egy éve kezdtem dolgozni ennél a cégnél, általános irodai feladatok ellátásával megbízva. Nagyon hamar rájöttem, hogy sok olyan mozgó alkatrész van, amely nagyon specifikus arra a szűk piaci szegmensre, amelyben tevékenykedünk, és magabiztosan éreztem úgy, hogy tudnék fejleszteni egy belső használatú alkalmazást a napi működés és az előrejelzések támogatására.

Egy évvel később a tulajdonosok (akiket személyesen nagyon jól ismerek) és én azt fontolgatjuk, hogy elindítunk egy külön SaaS-vállalkozást az általunk művelt szűk piacra célozva, az általam már kifejlesztett alkalmazásra építve. A dilemmám az, hogyan lehet észszerűen elosztani a tulajdont ebben az elméleti SaaS-cégben.

A jelenlegi cégnek, ahol dolgozom, öt tulajdonosa van, és mind az öten tulajdonosok és befektetők akarnak lenni. Elégedjek meg az egyenlő tulajdonrésszel minden partner között, vagy legyen nagyobb részesedésem?

Először úgy éreztem, hogy nagyobb részesedés illetne meg, mert én tettem bele a munkát, hogy ezt a szoftvert a jelenlegi állapotáig fejlesszem, hosszú, késői estéken át, a jelenlegi munkám mellett; de bármilyen ilyen SaaS-termék sikere erősen múlik majd az ő tudásukon és tapasztalatukon ezen a piacon. A javasolt struktúra szerint kéthetente, a sprintek között üléseznénk, ahol ők behozzák a meglátásaikat és véleményüket. Azt is hozzátenném, hogy a piaci kapcsolataik hasznosnak bizonyulhatnak a későbbiekben.

Elégedett tudnék lenni a hat fő közti egyenlő tulajdonrésszel is úgy, hogy én csak munkával (sweat equity) szállok be; de megvannak az eszközeim, hogy tőkét is hozzak, ebben az esetben a másik lehetőségem, hogy esetleg 30%-ot kérek, a maradékon az öt másik személy osztozik, és mindenki a részesedésének megfelelő összeggel száll be.

Megtisztelő, hogy elég potenciált látnak bennem ahhoz, hogy a saját zsebükből pénzt tegyenek bele, és emiatt tartok attól, hogy hálátlannak tűnök. Szóval nyugodtan mondjátok meg, ha mindez kicsinyesnek vagy kapzsinak hangzik. Köszönök minden hozzászólást.

A közösség legjobbnak ítélt válasza (7 szavazat)

Szerző: aaaaa says reinstate Monica · CC BY-SA

„We can't answer that question. The best advice … is to figure out what you want to achieve. … Small companies have potentially issues with egos and 'I deserve X' mentality, so there might be some bad blood between parties."

Lényeg (magyarul): A „mennyit érdemlek?" rossz kérdés; előbb azt tisztázd, mit akarsz elérni: több pénzt? kontrollt (öt társtulajdonos mellett illúzió)? elismerést? címet? vagy kockázatos fogadást a cég jövőjére? Ha ez megvan, arról tárgyalj: nyíltan, zsarolás („különben felmondok") nélkül; a kis cégek tipikus mérge az ego és a „nekem X jár" mentalitás. Kiegészítő válasz (dwizum, 1 pont): az equity nem fizetés, hanem kockázat: a tulajdonos akkor is bukik, ha a cég bukik. A helyes kérdés nem „mennyi equity-t érdemlek?", hanem „a cég kockázatából mennyit vagyok hajlandó magamra venni a munkám ellenértéke helyett?".

Valós forrás: „How much equity do I deserve as the sole developer?” · szerző: Max Carter · Stack Exchange / The Workplace (q151317) · CC BY-SA · magyar fordítás, anonimizálva. Az eredeti poszt →