← Esettár

FTKONF-081

Amikor a megbízód nem akarja kifizetni a költségeidet

Helyzet

„Ki fizesse az útiköltségem? Alvállalkozó vagyok, és az ügyfelem érdekében utazom” · „Who should pay my travel expenses? I'm a 1099 contractor going on a trip for my client” · szerző: WebDevGuy · CC BY-SA

Egy alvállalkozóként dolgozó fejlesztő fő megbízója arra kéri, utazzon el egy másik államba a megbízó saját végfelhasználó-ügyfeléhez, hogy további munkát szerezzenek, de közli: a repülőjegyet, szállást, étkezést a fejlesztő maga állja. A megbízó ezt egy kioktató „üzletember az üzletembernek" levéllel indokolja: „vállalkozásod működtetésének terhe a tiéd, nem az enyém; azt számlázd nekünk, amit a mi ügyfelünktől várhatóan beszedünk". A fejlesztő méltánytalannak érzi: az ő nevükben, az ő üzletük bővítéséért menne: miért ő viselje a költséget? A dilemma: kényszerű igent mond (és nyeli a költséget meg a kockázatot), nyersen visszautasítja (és kockáztatja a fő megbízót), vagy talál egy harmadik utat.

A forrásposzt teljes szövege (magyarul és angolul)

Az eredeti Stack Exchange-kérdés hű magyar fordítása · szerző: WebDevGuy · The Workplace, q94343 · CC BY-SA.

1099-es alvállalkozó vagyok egy másik államban lévő, teljes állású lekötést adó megbízónál. Arra van szükségük, hogy találkozzam az egyik ügyfelükkel (egy megint másik államban), hogy megpróbáljunk további munkát szerezni, de elvárják, hogy én fizessem a repülőjegyemet, a szállodát, az étkezést stb. Ez normális? Vagy nekik kellene fizetniük, mert az ő nevükben megyek üzletet szerezni?

A megbízóm ezt mondta:

„Azt számlázd nekünk, amit várhatóan az ügyfelünk kifizet; nem tudunk kifizetni semmilyen olyan költséget vagy díjat egy beszállítótól (tőled), amit nem tudunk továbbszámlázni az ügyfelünknek. Minden »belső«, nem számlázható óra az üzletmenet költségévé válik. Én is magam fizetném a saját költségeimet vagy az alkalmazottaimét. Vállalkozótársként én a te ügyfeled vagyok, tehát a saját vállalkozásod működtetésének terhe és az összes ezzel járó költség a te terhed, nem az enyém. Nem tudok megtéríteni vagy kifizetni bérautót, szállodát, ételt, nassolnivalót, szórakozást vagy egyebet a nevedben."

Én úgy gondolom: arra kér, hogy menjek és képviseljem a cégét, tehát neki kellene megtérítenie az utazásomat. Ő téved, vagy én? Túl sokat várok?

A közösség legjobbnak ítélt válasza (7 szavazat)

Szerző: Lilienthal · CC BY-SA

„If he won't reimburse your travel then you simply charge him for it. … ‘I'm happy to take on this work but if you don't want the hassle of handling my expenses on this trip I'll of course have to adjust my rate.' … If we can't agree on a reasonable price for my services then I'm not able to take this on."

Lényeg (magyarul): Ne vitatkozz azon, „kinek kellene" fizetnie. Ha nem térítik az utat, egyszerűen áraz be: az ilyen kiszállásos munkára külön díjszabás jár (magasabb óradíj vagy fix kiszállási díj + napidíj), amely fedezi a költségeket, az utazással elvesző időt és a kényelmetlenséget; ez bevett gyakorlat. Ha az ügyfél így sem hajlandó észszerű árban megegyezni, jön a nyugodtan ismételhető mondat: „Sajnálom, de ha nem tudunk megegyezni egy észszerű árban, ezt nem tudom elvállalni." Kiegészítő válasz (Xavier J, 5): az utazást előre fizettesd ki: a megbízó megfogalmazása („azt számlázd, amit az ügyfelünk kifizet") azt jelentené, hogy ha a végfelhasználó visszalép, te semmit nem kapsz; soha ne utazz a saját kockázatodra, utólagos térítés reményében.

Valós forrás: „Who should pay my travel expenses? I'm a 1099 contractor going on a trip for my client” · szerző: WebDevGuy · Stack Exchange / The Workplace (q94343) · CC BY-SA · magyar fordítás, anonimizálva. Az eredeti poszt →