Amikor a kollégád a sajátjaként tünteti fel a te munkádat

Az eredeti Stack Exchange-kérdés hű magyar fordítása · szerző: Alexis · The Workplace, q202849 · CC BY-SA.

Hogyan tudnék jobban együtt dolgozni egy fiatalabb kollégával?

Egy fiatalabb kollégával dolgozom együtt, aki úgy viselkedik, mintha főnök lenne, valószínűleg nem szándékosan, de túllépi a határait. A vezetőség kedveli, ezért ők hátradőlnek, és nem csinálnak semmit. Idősebb dolgozó vagyok, aki rendben van vele, de valahányszor érzékennyé válik, áldozat-módba kapcsol, és sok munka elismerését is magának tulajdonítja, amit én végzek: én gürcölök a visszaárukkal (egy kiskereskedelmi üzletben), ő mindig hitelkártyákat akar szerezni. Az nehéz nekem, hogy tegnap, amikor hangosan kijelentette, hogy ő csinálta az összes visszaárut, beindultam, mert láttam, hogy ott áll és másokkal beszélget, miközben engem elárasztottak a vásárlók, és én csináltam az összes visszaárut. És azt mondta a felettesemnek: „mi csináltuk a visszaárukat”, én meg azt mondtam, hogy én csináltam a visszaárukat, véletlenül. Ő erre reagált, és azt mondta: „Hé, hol a pozitív bátorítás...” Valószínűleg nem megfelelően reagáltam szóban, de annyira frusztrált voltam, hogy ő learatja az elismerést, főleg, amikor közben szocializálódott. Sértődötten elviharzott, elmondta a felettesemnek, én pedig bocsánatot kértem tőle, ő pedig azt mondta: „Semmi baj, semmi baj”, és nem akart beszélni róla velem, azt mondta: „Gondolj, amit akarsz, vagy ne.” Mondtam neki, hogy tudom, hogy csinált néhány visszaárut, és tényleg beszéltem a felettesemmel arról, hogy mi történt valójában; ők tulajdonképpen az ő pártját fogták. Szarul érzem magam, mert beindultam és reagáltam. Rosszul érzem magam, bűntudatom van, mert felzaklattam, pedig valójában kedves és vevőszolgálat-orientált, de mégis úgy érzem, mintha én lennék a rosszfiú körülötte. Valahányszor valaki felzaklatja, mert esetleg nem hajol meg előtte és nem csókolja a lábát, ő szappanopera-módba kapcsol. Sőt, túl bizalmasan körüludvarolja a vezetőséget. Még a HR-nek is azt mondta: „Gondoskodni akarok az embereimről”; én nem vagyok az embere, ő csak a munkatársam. Annyira rosszul érzem magam, hogy még amikor bocsánatot is kértem, az, hogy kiálltam az igazságért, és amikor szinte összeestem a kemény munkától a visszáruzás, a vásárlók kiszolgálása közben, az semmit sem jelentett a vezetőségnek. Nem szeretek rosszfiúnak érezni magam, és egy másik munkatársnak is gondja van vele.

Original Stack Exchange question · author: Alexis · The Workplace, q202849 · CC BY-SA.

How can I work better with a younger colleague?

I am working with a younger colleague who acts like he is supervisor, probably unintentionally, but does overstep his boundaries. The management like him, so they sit back and do nothing. I am an older worker who is ok with him but whenever he gets sensitive, he goes into his victim mode and he also takes credit for much of the work I do; I slave away at returns (a retail store); he is always wanting to get credit cards. What I find difficult is that yesterday when he pronounced loudly he did all the returns, I got triggered as I saw him standing socializing with others when I was bombarded by customers and did all the returns. And he said to my supervisor: we did the returns. I said I did the returns, accidentally. He reacted and said "Boy where's the positive encouragement…" I did react verbally probably in appropriately but I was so frustrated that he took credit especially when he was socializing. He stormed off upset, told my supervisor and I apologized to him and he said "It's okay, it's okay and did not want to talk to me about it and said "you can think what you want or not"; I told him I know he did some returns and actually had a conversation with my supervisor about what really happened; they took his side actually. I feel like crap because I got triggered and responded. I feel bad, guilty because I upset him but actually, he is nice and is customer service oriented, but I feel like the bad guy around him. Whenever someone upsets him because they might not be bowing down to him and kissing his feet, he goes into his soap opera. In fact, he schmoozes too familiarly with management. He even said to HR "I want to take care of my people"; I am not his people, he is only my coworker. I feel so bad even when I apologized that when I stood up for the truth, and when I practically dropped from working so hard doing returns, taking customers, it meant nothing to management. I don't like feeling like the bad guy and another coworker has a problem with him too.