Amikor kiégtél, és nem tudod eldönteni, hogy felmondj-e

Az eredeti Stack Exchange-kérdés hű magyar fordítása · szerző: user59442 · The Workplace, q78755 · CC BY-SA.

Három éve vagyok a cégemnél. Az elmúlt másfél évben én voltam az egyetlen fejlesztő egy nagy projekten, amelyet egy nagy ügyfélnek csinálunk. Ennek az időszaknak a nagy részében rendben voltam ezzel a felállással, még akkor is, amikor nőttek a felelősségeim és a projekt éles üzembe került, mivel a sprintek között gyakran volt több hét állásidő tesztelésre, tervezésre, és arra, hogy más csapatok építhessenek arra, amit létrehoztam.

Körülbelül két hónappal ezelőtt rövid idő alatt több rendszerszintű szoftverhibát szenvedtünk el; kettő kivételével mindegyik olyan külső hatásból eredt, amelyet nem láthattunk előre (és a korrektség kedvéért: azonnal vállaltam azokat, amelyeket a saját kódom vagy munkám okozott). Minden más projektről levettek, hogy teljes „tűzoltó üzemmódba" kapcsoljak. Majdnem egy hónapot töltöttem azzal, hogy feltárjam a problémák mélységét, és az ügyféllel meg a csapat többi részével együttműködve kijavítsam az alapul szolgáló adatokat.

Most azt tapasztaljuk, hogy egyre több, másfél évvel ezelőtt hozott tervezési döntésünk üt vissza. Implementáltam és kidobtam javításokat, mert rájöttünk, hogy nem elégségesek. Azt is tudjuk, hogy vannak további megoldatlan problémák, amelyeket még el sem kezdtünk elemezni. Mindennek tetejébe implementálnunk kell az ügyfél által kért változtatásokat, és valószínűleg sorozatban másodszor csúszunk le az ügyfél határidejéről, mert a figyelmem a sürgetőbb problémákra irányult. Azt is tudjuk, hogy a belső felhasználóink számára is van még mit fejlesztenünk; ezt még a problémák felbukkanása előtt vállaltuk, és azóta parkolópályára került.

Alapvetően nem látom ennek a projektnek a végét a következő néhány hónapon belül. Nem vagyok biztos benne, hogy belátható időn belül karbantartási üzemmódba kerül. Napról napra kevésbé vagyok motivált, hogy dolgozzam rajta, főleg mert úgy tűnik, néhány naponta új probléma bukkan fel, épp amikor az előző javítását befejezem. Attól tartok, hogy ha semmi sem történik, folytatódik ez a „Idétlen időkig"-szerű ciklus: ad hoc, elégtelen javításokat készítek, annak ígérete nélkül, hogy valaha napvilágot látnak. Nyomást érzek (bevallottan magam keltem), hogy mindent megtegyek azért, hogy jó színben tűnjünk fel az ügyfél előtt. Úgy érzem, ez egyre csak halmozódik, és egyre tovább tart alapfeladatokon dolgoznom, mert egyszerűen nem tudom meggyőzni magam, hogy megéri. Erősen azonosulok az egy másik kérdésben tárgyalt munkatárssal. [...]

A terapeutám két dolgot javasolt:

• Vegyek ki néhány szabadnapot felfrissülni. Nem rossz ötlet, de nehezen hiszem, hogy egy nyaralás majd motivál, hogy tovább dolgozzam ezen az örökös projekten. Csak visszakerülök a darálóba, amikor visszajövök.
• Üljek le a főnökömmel, és mondjam el, hogy motiválatlannak érzem magam a munkában. Nem tudom viszont, hogy sokat tehet-e. Nem vagyok biztos benne, hogy a cégnél bármelyik másik fejlesztőnek megvannak az erőforrásai ahhoz, hogy átvegye a szerepemet ebben a projektben (és igazi bunkónak érezném magam, ha rájuk tolnám ezt a felelősséget). De talán történik valami meglepő, és születhet megoldás.

Kedvelem a céget és a pozíciót: jó a kultúra, tisztességes a fizetés, és úgy gondolom, jól állnak a jövőt illetően. Ugyanakkor csábító teljesen munkahelyet váltani, és nem foglalkozni ezzel tovább, ha a belső áthelyezés nem lehetséges. Elkezdtem toborzókkal beszélgetni és jelentkezéseket küldeni. De attól tartok, hogy ha elmondom a főnökömnek, hogyan érzem magam, és utána gyakran kezdek szabadságot kivenni (interjúk miatt), rájön, hogy interjúzom, és bizalmatlanná válik velem szemben. Nem akarok hidakat felégetni. Azt sem szeretném, ha úgy tűnne, hogy csak elmenekülök a felelősségeim elől.

A kérdésem tehát: szakmaiatlan-e új állást keresni megoldásként a kiégésre, ha lehet, hogy más megoldások is léteznek?

Original Stack Exchange question · author: user59442 · The Workplace, q78755 · CC BY-SA.

I've been with my company for three years now. I've been the only developer on a major project with a major client for the previous year and a half. For much of that time I was fine with this arrangement, even as responsibilities increased and the project went into production, as there would often be several weeks of downtime between sprints, for testing, planning, and to allow other teams to build on what I had created.

About two months ago, we suffered several systemic failures of the software in a very short period of time, all but two of which were from outside influences which we could not have anticipated (and, in fairness, I immediately owned up to the ones caused by my code or work). I was removed from responsibility on all other projects to go into full-blown triage mode. I spent the better part of a month finding the depth of the issues and fixing the underlying data in coordination with the client and the rest of the team.

Now we're finding that more and more design decisions we made a year and a half ago are coming back to haunt us. I've implemented and thrown away fixes because we realized they weren't sufficient. We also know there are more issues outstanding which we haven't begun to analyze. On top of this, we need to implement changes requested by the client, and are likely to miss the client's deadline for the second time in a row because my focus has been directed on the more urgent issues. We also know we have more to implement for our internal users, which was agreed before all the issues started coming up, and subsequently put onto the backburner.

Basically, I don't see an end in sight to this project within the next few months. I'm not sure it will transition to maintenance mode within any reasonable time frame. I'm less and less motivated to work on it every day, especially as it seems that every few days a new issue will crop up just as I'm finishing fixing the last one. I fear that if nothing is done, I'll continue in this Groundhog Day-esque cycle of implementing ad-hoc, insufficient fixes, with no promise they'll ever see the light of day. I feel pressure (admittedly of my own creation) to do everything I can to make us look good to the client. It feels like it keeps compounding, and I'm taking longer and longer to work on basic tasks because I just can't convince myself it's worthwhile. I identify strongly with the coworker discussed in this question. [...]

My therapist has suggested that I do two things:

• Take a few days off to refresh. Not a bad idea, but I find it difficult to believe that a vacation will motivate me to keep working on this perpetual project. I'll just be back into the grinder when I return.
• Sit down with my boss and explain that I feel unmotivated to work. I don't know if there's much he can do, though. I'm not sure any other developer in the company has the resources to take on my role for this project (and I'd feel like a real jerk for pushing this responsibility onto them). But, perhaps something surprising will happen, and a solution could be reached.

I do like the company and position - good culture, pay is fair, and I believe they're well-positioned for the future. But at the same time, it's alluring to change jobs entirely and not have to deal with this any longer, if an internal reassignment isn't possible. I've started talking to recruiters and sending out applications. But I'm concerned that if I do tell my boss how I'm feeling, and then start frequently taking time off (for interviews), he'll realize I'm interviewing and become distrustful of me. I don't want to burn any bridges. I also don't want to look like I'm just running away from responsibilities.

So, my question is: is it unprofessional to seek a new job as a solution to feeling burned out, if other solutions may exist?